Viharos vitorlázás egy olimpikonnal

Egy olimpikonnal való beszélgetés önmagában is élményként értékelhető egy zsurnaliszta számára, s - mint ez esetben - a saját hajóján versenyre kelni vele nagy megtiszteltetés. Ráadásul mostanság a nagyon ritkán tapasztalható viharos szélben (gyakran hatos szélerősségben) különösen igaz a jelző.

Feltételezhetően az olvasónak elég lenne csak annyit mondani, hogy a sokoldalú sportember több mint fél évszázada vitorlázik szerte a nagyvilágban - rengeteg siker kíséretében. Bizonyára kitalálták a jelenleg is aktív olimpikont: hősünk, Wossala György tavaly ünnepelte 80. születésnapját! Ezúttal a Balatonfüredről startoló Fehér Szalag verseny egyik rangos osztályában indulhatott e sorok írója a vitorlázás ikonjával, nevezetesen a Cirkáló 30-as kategóriában. Konkrétabban a Kék madár fedélzetén negyed magammal, ahol a két nyugdíjas volt a kormányos, azaz a kapitány. Jómagam ugyan rendelkezem nagy és kis hajó vezetésére alkalmas jogosítvánnyal, de a két 30 év körüli csapattárs profizmusát is nagy rácsodálkozással tanulmányozhattam: az egyik ifjú Wossala Kristóf volt, de barátja, Gábor is a sportág egyik legjobb hazai művelője. 

Annyit azért előre leszögezhetünk: maga a verseny szabályzata is alapos ismereteket igényel, de leginkább bonyolult technikai és meteorológiai tapasztalatokra van szükség.

 A Mitropa Kupa nemzetközi rally bajnokság mezőnye a magyar futamához, az 55. Mecsek Rallyhoz érkezett, ahol a siófoki Gyarmati Ariel - Kocsis György duó is rajthoz állt egy sikeres szerepléshez - nem is beszélve a taktikázásokról! Egyébként számomra a start tűnt a legnehezebb feladatnak, illetve kihívásnak, merthogy a rajt előtt cirkálgatva kell jól kalkulálni az időzített kiugrással. Úgy tűnt, ez nekünk sikerült is - rutinos vezérünk bevezetőben említett több mint fél évszázados gyakorlatának köszönhetően. A lényeg:a z első etapon Balatonkenesénél ugyan minimálisan megelőztük a fő riválisunkat, Gömbiéket (Gömbös Team), majd hátszélben olykor tizenhárom csomó feletti sebességgel is haladtunk Siófok irányába. Onnan két sárga bóját megközölve vettük az irányt Tihany felé, s ezen a szakaszon gyakorlatilag fej-fej mellett zajlott a drámai küzdelem. Végül a célirányba fordulva az utolsó kilométeren belül elszakadt az orrvitorlánk kötélzete, ám annak megjavítása sem volt elegendő az esetleges győzelemhez. Így ezúttal "csak" az ezüstéremmel kellett megelégednünk. Azért a csak, mert hosszú évek óta váltogatják egymást a sztárok az aranyérmek tekintetében. Ami külön dicséretes, hogy az esti ünnepélyes eseményen - miként a kikötőben is - érződött az egymást elismerő korrekt baráti viszony - a kívülállók számára is rendkívül szimpatikus ez a minden tekintetben összetartó közösség. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt esztendőben ugyanezt a távot - persze gyenge szélben - a Wossala Team csaknem tíz óra alatt tette meg, míg az idei csatát ennek harmadnyi idő alatt teljesítettük. Jut eszembe a gyenge szélről: közel egy évtizede debütáltam egy balatoni szezonzáró versenyen egy másik korosztály nemzetközi sztárjával, nevezetesen Király Zsolt Raffica nevű hajóján lettünk abszolút elsők. Akkor nem volt szükség kiegyensúlyozásra (trapézolásra), viszont ezen a megmérettetésen nem éreztem magam feleslegesnek e tekintetben.

Ugyanis itt zömében - csaknem három órán keresztül - a hajó az oldalán siklott, s az óriási hullámok okozta becsapódott vízfröccsök miatt mindannyian bőrré áztunk. A mostani Fehér Szalag Generalcom Nagydíj - 25. Izsák Szabolcs Emlékverseny (Classic Round) iránti érdeklődés egyébiránt meghaladta a tavalyit, az idén összesen közel 300 hajó csapata adta le a nevezését, szemben a tavalyi kétszázhetvennéggyel.  

Növényvédőszer.hu / dr. Szalay Attila főszerkesztő, Rekreátor Magazin 

Ezeket is olvasta már?

MÉG TÖBB CIKKÜNK A TÉMÁBAN

Szakmai partnereink