Ginkgo biloba: ezért ragaszkodunk hozzá a mai napig

A Ginkgo, vagy köznapi nevén a páfrányfenyő, egy sokak által ismert fa, mely a régi kastélyparkok elengedhetetlen eleme volt, de napjainkban egyre többen fedezik fel újra ezt, a számtalan történetet és érdekességet magában hordozó növényt.

AGinkgo és a földtörténeti múlt
A Ginkgo-t sokszor nevezik ősfának, nem ok nélkül, hiszen már a földtörténeti ókorban, a paleozoikumban (542-252 MÉ) jelent meg Földön, de térhódítását a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban (252-65 MÉ) kezdte meg Ázsia és - egyes források szerint - a mostani Észak-Amerika területén.  A Nebraska államban, találtak egy 270 millió éves levélfosszíliát, de a kanadai McAbee tóból is került elő ilyen fosszília, melyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy milyen régóta létezik a növény.



Gondoljuk el, egy faj, melynek az ősei mellett dinoszauruszok lépdeltek. A Ginkgo-t sokszor emlegetik a tűlevelű fenyők elődjének, ám sokkal inkább egy a páfrányok és tűlevelűek közötti „átmeneti szakaszt” testesít meg, mintsem tényleges előd lenne, erre az újabb kutatások is rávilágítottak már, hiszen a fenyőktől eltérő, külön evolúciós ágat alkot ez a faj. A Ginkgo és a többi növény rokonsági kapcsolatait vizsgálva a cikászok, más néven szágópálmák (régi nevükön pálmafenyők) állnak közel hozzájuk. A kréta korszakban számos új Ginkgo jellegű faj jelent meg, szinte hihetetlen változatosságban és terjedt el Laurázsia nevű őskontinens-darab területén. Ezt a dicsőséges időszakot követően a csupán néhány ilyen faj maradt fenn az északi féltekén, majd életterük tovább szűkült Kína egyes területeire, ekkor már a napjainkban ismert faj képében, mely később magára öltötte a magányos vándor szerepét és szép lassan egzotikus utazóként eljutott a világ számos pontjára.
 
Kapocs a múlt és a jelen között
A Ginkgo múltja és jelene között még számos, megoldásra váró kérdés és rejtély várja, hogy megválaszolják. Ezek közül az egyik, hogy honnan is származik a ma ismert Ginkgo, mit nevezhetünk az őshazájának. A fa történetének ezt a kérdését Zhang és munkatársai 2021-ben vették górcső alá, melynek eredményeként bebizonyították, hogy a levelek genetikai vizsgálatával megállapítható, hogy honnan származik, mi a géncentruma az adott fajnak, ami azért is izgalmas, mert így a világ különböző pontjaira „utaztatott” idős fák őshazájára és fény derül, így pedig nyomon követhetővé válik a faj útja a nagyvilágban.



A Ginkgo biloba az egyetlen ma is élő képviselője a Ginkgoaceae családnak, ez azonban nem volt mindig így, ugyanis a jura korszakban több más faja is létezett, így például a Ginkgo adiantoides, a G. yimaensis és G. apodes is, melyek elsősorban leveleik tagoltságában különböztek a ma ismert formától.

130 millió évvel ezelőtt kezdődött meg a zárvatermők térhódítása, mellyel egy időben az addig ismert növényvilág, így a nyitvatermők számos képviselője is fokozatosan a múlt homályába veszett, sok faj teljesen eltűnt az addigi élőhelyéről, míg mások kisebb területekre szorultak vissza, így volt ez a Ginkgo esetében is, mely 11000 évvel ezelőtt csupán Kínában volt megtalálható. Itt részben a hozzáköthető hitvilágnak köszönhetően – mivel a buddhista kolostorok meghatározó növénye volt – fokozatosan elterjedt a Távol-Kelet népei között és így maradt fenn. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont a Ginkgo került a kolostorokba, hiszen akkor még a múltját, jelentőségét nem ismerték. A válasz erre a kérdésre nem egyértelmű, de a hitvilágnak miatt ezekbe a kolostorokba őshonos fákat ültettek, mintegy az erdő folytatásaként és ezeken a területeken a Ginkgo őshonos volt, így kerülhetett be ezekre a helyekre. Ahogy telt az idő és fák meghaladták a több száz éves kort sok helyen szellemfaként kezdték őket tisztelni, mely sokszor az adott fa túléélésnek is záloga volt.

Ezeket is olvasta már?

Szakmai partnereink