Energiafüggetlenebb, kiszámíthatóbb jövő? A szója jó válasz 1. rész

Nitrogén- és gázárak, logisztika és term(el)ésbiztonság a kukoricával összevetve. A gáz, a műtrágya és egyéb inputanyagok áremelkedése rákényszeríti a gazdálkodókat – különösen a kukoricásokat –, hogy válságállóbb növények után nézzenek. A folyamatot idén külön felerősíti az aszályos év lesújtó kukoricatermése, ami várhatóan súlyos termőterület-csökkenést is okoz. A legkézenfekvőbb, sőt, tényadatokkal erősített választás most a szója, ami a várhatóan nagyarányú támogatásnövekedéssel még szebb jövedelmeket hozhat.

Mi az, ami kiszámítható?
Az idei katasztrofális aszály után és a folyamatos áremelkedések mellett kukoricatermelők nagy tömegeiben merül fel a döntés dilemmája a jövő évi vetéseket illetően. Mi az, ami kiszámítható? Mit és mekkora területen lesz érdemes termeszteni? Mi az, ami a leginkább kiszámítható akkor, amikor a jövedelmezőség sok tényezője bizonytalan, folyamatosan változik? A kérdésre sokan máris a szóját hozzák példaként. E növénynek az utóbbi évekbeli átlagai és az európai uniós támogatáspolitika alapján a legnagyobb esélye van arra, hogy vonzó alternatívát nyújtson a gazdáknak. Lássuk a részleteket!

Nagy a kukorica területvesztesége
Az első szembetűnő tény idén a kukorica vetett, illetve betakarított területe közötti szomorú különbség. Míg tavasszal bő 1 millió hektárról vártak aratást, addig a betakarított terület már alig haladta meg a 900 ezer hektárt. Vagyis a gazdák a szárazság miatt országos átlagban 10 százaléknyi termőterületről már nem is arathattak. Volt megye, ahol „csak” 12-18, de máshol akár 40 százalékos volt a termésmennyiségben jelentkező kiesés. Az elmúlt5 év átlagának (6,83 t/ha) idén csupán kevesebb mint a felét,3,26 t/ha-t hoztak le a táblákról, ami 52 százalékos csökkenés. E gyenge teljesítmény pénzügyi eredményességét tovább csökkenti az input- és energiaárak jelentős emelkedése, amit – például a tonnánként 20–30 ezer forintra rúgó szárítást – a gazdáknak akkor is ki kell fizetniük, ha a termés kevesebb…



A szója idén sokkal jobban tartotta magát
Ha ugyanezeket a paramétereket és tényezőket a szójáéval vetjük össze, egészen váratlan, bár nem meglepő eredményre jutunk. A szója ötéves termésátlaga 2,61 t volt, ez az idei kemény évben azonban nem a felére csökkent – mint a kukoricáé –, hanem csupán76 százalékára (1,99 t). Vagyis a szója kétszer olyan jól teljesít a klímaváltozással érkező, csapadékban szeszélyes, hosszú szárazságokkal és hőstresszekkel tarkított időjárásban, mint a kukorica. Így már az is érthető, hogy a szója vetésterülete miért nem szenved el termőterület-csökkenést: továbbra is tartja bő 67 ezer hektáros nagyságát. Ez részben válasz azokra a – bár egyre ritkábban hallható – aggályokra, miszerint a szója nehezen termeszthető növény volna.
– A jelek szerint a szója egyértelműen a kiszámíthatóságot, a biztonságosabb termesztést és így kalkulálhatóbb jövedelmezőséget jelenti. Nemcsak valós alternatíva, hanem kitörési pont is lehet mindazoknak, akik az egyre kevésbé biztonságos kukorica helyett más, stabilabb választást keresnek – mondja Bene Zoltán.

Jövőre még nőhet is a támogatás
A Karintia Kft. cégvezetője a szója előnyét természetesen a támogatási rendszerrel is magyarázza. A fehérjenövényt köztudottan azért támogatja kiemelten az Európai Unió agrárpolitikája, mert a kontinens számára fontos a fehérjefüggőség csökkentése. Európa még mindig 60–70 százalékban a dél-amerikai, génmódosított szója importjára szorul, miközben az európai – benne a magyar – szója nemcsak GMO-mentes, de kiváló minőségű is. A 2021-es vetés után az idén fizetett 67 ezer forintos hektáronkénti termeléshez kötött támogatás ráadásul jövőre várhatóan emelkedni fog. – Ma az extra támogatás a költségek durván negyedét-ötödét fedezi. Jövőre várhatóan tovább nő a mértéke, ami az árfolyamváltozást figyelembe véve akár 100 ezer forintos hektáronkénti támogatást jelenthet 2023-ban – hangsúlyozza Bene Zoltán. Hozzáteszi: ha időközben nőnek is a szójatermesztés költségei, ez akkor is kiszámíthatóbb, stabil jövedelmet jelent majd a szójásoknak.

A szója lehet a kiút
A szójaszegmens szakértői ugyanakkor úgy ítélik meg, hogy a növény „híveit” egyáltalán nem csak a támogatás vezérli. Kétségtelen, hogy a rossz emlékezetű 2015-ös évben, amikor megjelent a szemes-fehérjenövény extra támogatása, sokan úgy vágtak bele a termesztésébe, hogy nem volt meg a kellő tapasztalatuk. Ráadásul abban a száraz évben a terméseredmények sem erősítették az indulók kedvét, ám azóta a technológiaismeret, a szerzett tapasztalatok és a fentebb ismertetett sokéves átlagok kiszámíthatósága stabil törzsgárdát szervezett a növénynek. Miután a szója már általában 1 tonna felett jövedelmező, ezért a kiemelt termeléshez kötött támogatás elsősorban vélhetően a szójakultúrába frissen belépőket motiválja – számukra garantál olyan háttérbiztonságot, ami a termesztés kezdeti hibáit, nehézségeit ellensúlyozza.

Bene Zoltán ehhez az ausztriai szójakultúrák tapasztalatait fűzi hozzá. – A szomszédos országban dinamikusan nő mind a konvencionális, mind a bio-szójatermesztés termőterülete. Öt éve még a magyar hektárszám alatt voltak, tavaly már elérték a 70 ezer hektárt, idén pedig a 90 ezer hektárral már jócskán meghaladták. Azt is bizonyítja a példájuk, hogy az energiafüggetlenebb szója kiutat mutat. A biokörülmények között is kiválóan termeszthető növény termésátlagai pedig lassan felülmúlják a konvencionális technológiák eredményeit is.

Szárítás, szállítás, termelésbiztonság
A költségnövekedések egy része egyébként a szóját fajlagosan is sokkal kisebb arányban sújtja, mint a kukoricát. Ez a fehérjenövény élettani sajátosságainak köszönhető, hogy önmaga állítja elő a nitrogénszükségletéhez szükséges mennyiséget – a levegőből 80, a talajból 20 százalékot köt meg illetve vesz fel. Ennélfogva a N-alapú vagy tiszta N-műtrágyák elképesztő áremelkedése nem érinti. Márpedig ez az emelkedés manapság alapvető jelentőségű, miután a nitrogénalapú termékekben az ár 70–80 százalékban a gáz árától függ. Ezért is állunk szemben azzal a szomorú ténnyel, hogy a 18 európai gyártó majdnem fele áll, 6 csökkentett kapacitással üzemel, és csak 3 folytatja a tevékenységét teljes kapacitással. Ez pedig innentől már nem is csupán pénzügyi egyensúlyi kérdés, hanem a termelésbiztonság még alapvetőbb hiányát jelenti, hiszen sokszor nem is az árak, hanem a N-alapú termékek áruellátása válik akadályozottá, hézagossá, kiszámíthatatlanná.

A korait szinte szárítani sem kell Ez az újabb bizonytalansági tényező komoly érv a „Szója vagy kukorica?” dilemmája előtt álló gazdáknak. A kukoricatermesztéshez – intenzitástól függően – 300–600 kilogramm (27-es) nitrogén műtrágyát juttatnak ki hektáronként. Ez 120–240 ezer forint hektáronként (a mai árakon), ami egyre inkább fenyegeti, sőt, lényegében felfalja a termény jövedelmezőségét. Ugyanez a költség a szójánál – minőségi vetőmag használatával, megfelelő technológiai fegyelem és odafigyelés mellett – nulla. Ugyancsak nem érinti a szóját az a másik olyan költségtényező sem, ami a gázáremelkedések miatt került a súlyos tételek közé: a szárítás. Bár bizonyos keretek között a nedves kukorica is értékesíthető szárítatlanul, ennek piaca erősen szezonális és szűk felvásárlókörre korlátozott. Miután pedig ma már egyre nagyobb mértékű a korai (00), szuperkorai (000) szójafajták vetése, ezek korai betakarítása ebből a szempontból is előnyösebb. Ezeket a korai érésű szójafajtákat ugyanis a legtöbb esetben nem szükséges szárítani.
–Mindezekhez társul az egyre jelentősebb logisztikai előny – teszi hozzá Bene Zoltán –, ami a terménytömeg mozgatásával, szállításával jár. Még a gyengébb kukoricatermés is kiteszi a hektáronkénti 3-4-5 tonnát. A már 1 tonnától jövedelmező szójánál – mint említettük – az országos átlag még idén is 2 tonna volt: azaz a szárításon kívül a logisztikai költség is fele-harmada a kukoricáénak. Ez az emelkedő és várhatóan továbbra is „mozgó” üzemanyagárak, raktározási költségek és fuvarárak mellett ugyancsak egyre fontosabb érv.

De vajon mennyire biztosa szójatermés piaca? Mi történik, ha például a kukoricatermelők nagy hányada átáll a fehérjenövényre? Nem fenyeget-e túltermelés? – Ettől nagyon messze vagyunk, ami jó és rossz hír egyszerre – vágja rá Bene Zoltán. – Jó hír a gazdálkodóknak, hogy szinte nincs az a mennyiség, amit már év végére fel ne vásárolnának. A magyar szója túlnyomó többsége is gyorsan elvándorol az exportcélországokba: Németországba, Ausztriába és Olaszországba, tehát az értékesítéssel még évekig, sőt, talán évtizedekig nem lesz gond. Ugyanis Európa a saját fehérjeszükségletének csak a harmadát képes biztosítani. Amíg ebben nem történik fordulat, az európai szójatermesztőknek mindig lesznek vevőik – mondja a nemcsak a Pannon régióra nemesített vetőmag-előállítással és -értékesítéssel, hanem terményfelvásárlással is foglalkozó Karintia cégvezetője.

Érdemes belevágni
Még korai nyilatkozni arról, hogy a szántóföldi növénytermesztő gazdák érdeklődését kielégítendő, lesz-e elegendő szójavetőmag idehaza. – Bár a mi fő profilunk a szójatermesztéshez szükséges minőségi vetőmag, egyéb inputanyagok biztosítása, ez csupán egy szelete a tortának. Legalább ilyen fontos feladatnak tartom azt, hogy a gazdákat – különösképp az első éves szójásokat – felkészítsük a szójatermesztés kihívásaira. A fokozatos, fenntartható szójavetésterület növekedése mind a hazai agrárium, mind pedig az egész EU érdeke. A szója az ország számos szegletében jövedelmezően termeszthető. Az ehhez szükséges inputanyagok és termesztési ismeretek megszerzésében, továbbá a termény értékesítésében minden tőlünk telhető segítséget biztosítunk a gazdák számára. Érdemes belevágni, mert egy energiafüggetlenebb, eredményesen termeszthető, stabilabban teljesítő, keresett növényünkről van szó – húzza alá Bene Zoltán.

Ezeket is olvasta már?

Szakmai partnereink