Meddig marad a termelők nyakán a méz?

Az egész unió méhészeti ágazata minden idők legnehezebb időszakát éli beleértve természetesen bennünket is. Különösen azoknak a méhészeknek megy mostanában rosszul a sora, akiknek nincsenek meg a közvetlen méz értékesítési feltételeik, vagyis hiányzik az a piac, ahol eladhatják a termékeiket a fogyasztóknak.

Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke a részletekről azt nyilatkozta, hogy az unión belüli mézértékesítés komoly gondban van. Azok az országok, amelyeknek nagyobb készleteik vannak – Spanyolország, Bulgária, Románia és Magyarország –, panaszkodhatnak igazán,mert az európai mézkihelyezők főleg harmadik országból vásárolják a mézet, mivel így sokkal olcsóbb. Ebben az esetben három ország a meghatározó: Kína, Ukrajna és Argentína. De érdekesek az árak is abban a tekintetben, hogy milyen áron jönnek be az unióba: a kínai méz másfél dolláros vámolás után megjelenik az uniós kikötőkben, viszont ennyiért egy uniós méhész nem tud mézet előállítani. Magyarország egyébként hatezer tonna körüli mézet értékesít közvetlenül a fogyasztóknak, de megtermel egy átlagos évben 20-25 ezer tonnát, tehát ennyit értékesít az unión belül. Ezt akasztja meg az előbb felsorolt három, unión kívüli olcsó mézhatalom. Ezt csak tetézi a méz alacsony felvásárlási ára is. Bross Péter szerint ez a piac megállt, de nem csak Magyarországon, hanem szerte az unióban. Ezért -ahogy mondta, mindent meg kell tenni a tisztességes feltételekért és szabályozásért, mert csak így lesz esélyünk értékesíteni az unióban termelt mézet, hiszen olcsó mézet lehet importálni, de beporzást nem.



A méhészek azonban nem nagyon tudnak tovább várni. A tavalyi mézek is ott állnak a hordókban, mert egyszerűen nincsen rájukvevő. Zala vármegyében például 2020-ban és a következő esztendőben nem volt akáctermés, ezért kevés is volt a készlet. Ugyanez volt elmondható a repcéről is, ezért a tavalyi év végre normális évnek számított, sok méhész azt mondta, hogy nem is emlékszik arra, mikor volt ekkora mennyisége. Az árak aztán elszabadultak, a cukoré például megduplázódott, a fa anyagára pedig háromszorosára növekedett, de ezt megelőzően országszerte abban bíztak a méhészek, hogy a korábbinál jobb áron tudják értékesíteni a terméküket. A vegyes méz ára hasonló szinten maradt, mint a megelőző két évben, az akác felvásárlási ára viszont harminc százalékkal lett olcsóbb, ezért kezdett a méhészek nyakán maradni gyakorlatilag az összes akácméz.

Mindenki arra várt tehát, hogy drágább lesz az ára. Ez az egyetlen ágazat a szakmai szervezet szerint, ahol az árak lefelé mentek és harminc-negyven százalékkal olcsóbban sem veszik meg a termelőktől a mézet. A boltokban szerencsére vannak hazai mézek, de igen sok az uniós és az unió belüli kevert termék is. Ez ellen próbálnak küzdeni Brüsszelben a hazai érdekérvényesítők, de a környező országokban is hasonlóak a problémák. Azt szeretnék elérni többek között, hogy az üvegen legyen feltüntetve: hány százalékban, milyen arányban van benne méz.

Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, hiszen a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított. A méhészet kicsi ágazat a mezőgazdaságban, de kulcsszerepe van. Beporzás nélkül ugyanis nincs fenntartható fejlődés, fenntartható jövő. Az agrártárca továbbra is kiemelt figyelmet fordít a méhészetre a Közös Agrárpolitika 2027-ig tartó végrehajtása során is, valamint a nemzeti támogatási rendszerben.

A méhészeti szektorális támogatások esetében megmarad az 50-50 százalékos uniós és hazai társfinanszírozás és 2023 és 2027 között a méhészeti ágazat a hazai forrással együtt mintegy 42,7 millió euró támogatásban részesül. Ugyanúgy igényelhető lesz a méhek után az állatjóléti támogatás, 15 euró jár méhcsaládonként.