Ezért eladhatatlan a magyar méz. Ki fog itt termelni?
2024.01.10
2023-ban a legjobb mézünk a napraforgó lett, és a mézfogyasztást ösztönző kampány keretében sokan megismerhették ennek a különleges méznek a jótékony hatásait. Az európai mézpiac azonban máig nem rendeződött, és az Európai Unió fórumain is nagyon nehéz méhészeti problémákat tárgyalni addig, amíg ellenőrizetlenül áramlik az európai piacra a kétes minőségű kínai méz.
Itthon még tartja magát a szakma, míg a nyugati országokban már lezajlott egy átalakulás, aminek az a következménye, hogy sok a másodállásban, pár családdal méhészkedő gazda, és az ágazat súlytalanná vált. Azt, hogy a magyar méhészek ne jussanakerre a sorsra, minden eszközzel szeretnék megakadályozni a hazai szakma képviselői. Erről is beszélt a Kossuth Rádió kora reggeli műsorában Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vezetője.
Mint kiderült: ha az összes mézmennyiséget nézzük, akkor az elmúlt két évben ugyanannyi termett, azonban más mézfajtákat kell kiemelni: 2022-ben az akáctermés jobban sikerült, míg tavaly gyenge volt, viszont a napraforgómézzel is elégedettek lehetünk. Sok esőt kapott a fejlődési szakaszában a növény és júliusban, virágzáskor meleg volt. Az a beszűkülő értékesítési lehetőség, ami elindult 2022-ben, az egy év múlva is folytatódott, sőt rosszabb lett a helyzet.
-Magyarország mézből exportorientált ágazat, ráadásul sokkal kevesebbet fogyasztunk el idehaza, mint amennyit megtermelünk, ezért az unión belül kétharmadát a megtermelt méznek el kell adnunk, viszont a Nyugat-európai mézkiszerelő cégek korábban előszeretettel vásárolták a magyar mézet, de teljesen áttértek a kínai és ukrán mézre, ezért értékesítési problémák merültek fel -összegezte az elnök.
Ezt azzal érzékeltette, hogy 2021 és 2022 között negyven százalékkal kevesebb mézet exportáltunk, de a megelőző év augusztásig is negyven százalékkal kevesebb méz ment ki, mint például öt évvel azelőtt. Ebből tehát egyértelműen következik az, hogy nagyon sok méhész nem tudja eladni a mézét. Ebben az esetben nem csak arról van szó, hogy alacsony a felvásárlási ár, s vannak termelők, akik kiszámolták az önköltséget és ezalatt nem akarják eladni. Arról szól összefoglalva a történet, hogy nem tudják eladni a terméküket a kereslet hiánya miatt.
Ki marad talpon? Kicsik, vagy nagyok?
A főállású méhészeket fenyegeti az előbbiekből kiindulva a legnagyobb veszély, tehát azokról van szó, akik nem üvegben, hanem hordóban értékesítettek. Ők azok, akik egy idő után felélik az összes tartalékukat és abbahagyják. A másodállású méhészek ezzel szemben nincsenek ilyen bajban, hiszen őket a főállásuk eltartja. Mindkettőjüket ez addig érinti hátrányosan, amíg ez a nehéz helyzet fennmarad. Bross Péter abban reménykedik, hogy változás lesz. Az okok ismertek és nem kimondottan Ukrajna jelenti a problémát, hanem Kína.
120 ezer tonna mézet importál egy évben az unió, amelynek a fele kínai méz. Valójában ez nem méz, ezt a laboratóriumi eredmények igazolják vissza. Makro-, mikroelemek, flavonoidok, virágpor összetétel alapján látni, hogy nem természetes mézről van szó. Uniós jogszabályokat kellene módosítani a nyomon követés érdekében – ahogy az más élelmiszereknél már működik.
Az unión belül működik a szántóföldtől az asztalig elv jegyében a nyomon követhetőség, ami a méz esetében azt jelenti, hogy a kaptártól a csuporig. Viszont az import termékeknél nem. Fogalmunk sincs, hogy mely kínai méhészek állították elő azt a 20 tonnás tételt, ami az unióba érkezik. Ha az unió illetékesei ellátogatnának Kínába, akkor a mintavételek során kiderülne, hogy az adott üzem nem vásárolt annyi mézet, mint amennyit eladott.
Szerzők:
Növényvédőszer.hu / Kommunikáció
.jpg)
